Hogyan került Tóth András csapatába?
Két úton keresgéltem. Vállalkozó voltam, tudtam, hogy kell valami nyugdíj megoldás, mert többnyire csak rövid távú megoldásaim voltak. Tudtam, hogy a két óvodás kislányomnak már lesz tandíja és úgy gondoltam, hogy két gyerekkel nem lehet ma Magyarországon egy vállalkozásra alapozni. Lakásunkat is szerettük volna nagyobbra cserélni.
Eredetileg földrajz-testnevelés szakos tanár voltam, továbbá úszó és atlétikaedző. Emellett még belevágtam egy másoddiplomás képzésbe is (gyógypedagógia). Tudtam, hogy ilyen háttérrel, nincs azaz épeszű munkaadó, aki felvenne engem, ezért kötetlen munkaidős munkát kerestem.
Ekkor találkoztam András weboldalával. Szimpatikus volt a pénzhez való hozzáállása, és küldtem neki egy 1 soros levelet, amelyben azt kérdeztem Tőle, hogy képez-e ki munkatársakat?
András írta, hogy igen, de jól megnézi, hogy kit.
Miért csatlakozott az Andráshoz?
A fenti okok miatt. Valamint, fontosnak tartom, sőt meggyőződésem, hogy egy pénzügyi analízisre minden családnak szüksége van, továbbá nem lehet a gyermekeknél az ilyen irányú nevelést elég korán kezdeni. Meg vagyok győződve róla, hogy a mi munkánkra óriási szükség van, ezáltal ez egy hivatássá válhat, egyre több embernek.
Milyen előítéletei voltak a pénzügyi tanácsadói szakmával kapcsolatban?
Milyen előítéletei voltak a pénzügyi tanácsadói szakmával kapcsolatban?
Nekem nem voltak előítéleteim, mert annyira más szemlélet jött le András honlapjáról.
Mennyire jöttek be az előzetes elvárásai?
Teljesen bejöttek, sőt a valóság túl is szárnyalta. Annyi pénzt akartam keresni, hogy a saját hosszú távú dolgaimat finanszírozni tudjam, továbbá hasznosan akartam eltölteni a munkaidőmet.
És a fizetés tekintetében?
Nagyságrendekkel több pénzt keresek, mint számítottam rá.
Ön szerint kinek ideális szakma a pénzügyi tanácsadóé?
Azoknak, akik nyitottak az emberek felé, szeretnek velük beszélgetni, valahol kíváncsiak a másikra. Az sem árt, ha a számokkal is jó barátságban vannak. Akik szeretnének szabad időbeosztásban dolgozni, aki kitartóak és nem riadnak meg az önálló feladatoktól. Teljesen mindegy, hogy kinek mi az eredeti szakmája, fiatal vagy idős, mert tanulással ez a szakma is elsajátítható.
Mi az, ami Ön szerint elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki helytálljon ebben a szakmában?
Egy bizonyos alázat kell hozzá, azaz amit a betanulási időszakban a mentora mond, azt tegye meg, akkor is, ha nem érti még a miérteket. Legyen továbbá kitartó, mert nem biztos, hogy az első időben megjön a siker, habár én erre pont ellenpélda vagyok, mert már az első hónapban nagyot teljesítettem. Egyszerűen megláttam lehetőséget, és hogy az alkalmat meg kell ragadni.
Fontos a rendszeresség, nem kampányszerűen kell végezni ezt a munkát, és végül hinni kell benne, hogy ezzel az embereknek tudunk segíteni.
Mennyire jut idő e munka mellett a magánéletre?
Reggel én viszem a gyermekeim iskolába, óvodába, egy héten háromszor én is hozom el őket, majd együtt megyünk játszóházba, uszodába, síelni, lovagolni stb..
Havonta kb. egy szombaton, dolgozom hétvégén is.
Mit tanácsol egy most még döntés előtt álló érdeklődőnek?
Próbálja ki, szánjon rá egy fél évet és a tapasztalatok alapján, döntse el, hogy neki való ez a hivatás vagy sem. Előre senki nem fogja tudni megmondani biztosan, még mi sem, akik ebben a szakmában dolgozunk. A kizáró „nem”-eket, az általunk sikerteleneknek vélteket tudjuk megmondani, de ezt sem kötelező elhinni. Fontos, ha kiválasztottuk és elszánta magát, akkor intenzíven (teljes gőzzel), szívvel-lélekkel kezdjen neki, ne ímmel-ámmal.